1.
Kéregetőnek csörren, ha csörren a pénz,
zsíros kalapba, vagy kézbe.
És mint egy hívő gyónás után továbblépsz,
Öntelten, előre nézve.
Esetleg még egy kéz, esetleg még egy kalap,
melyekbe még csörren tőled.
Mész tovább és kezed zsebedben marad,
nem adsz a kéregetőknek.
Holnap, holnapután ennyire sem futja,
így vannak ezzel mások is,
és csak a magasságos isten tudja,
az alamizsna hova visz?
Hogy mi lesz azzal, akinek nem tudsz adni,
nem érdeklik a zsigereid,
mert amid van, az nem sok, alig valami.
A bajok a bajt nem eszik.
2.
Amikor falvakat sodor el a tengerár,
és embereket temet el,
többen adnak a megszámlálhatatlannál,
tisztelt lelkiismerettel.
Az adományok létfeltételek, kellenek
az újra nekifogáshoz.
Mentőöv életért kapkodó kezeknek,
mikor még minden homályos.
Károsultaknak zizzen és zizzen a pénz,
számlán fut az átutalás.
Az emberek sokasága segítőkész,
az egész tündéri varázs.
Ritkul a jajszó, lassan visszaáll a rend,
érzed, hogy tettél valamit,
a segítettek távolról köszöntenek,
újból teszik a dolgaik.
3.
Kéregetőknek csörren, csörren a pénz,
éhen halni egy kicsit sok,
az újrakezdéshez végtelenül kevés.
A kilátás vakon dadog.
