Szépen haladunk az ismertség felé az otthontalan művészek társaságával, nagyon reméljük, hogy ez az ismertség előbb-utóbb elismertséget is fog jelenteni. Március 3-án az Országgyűlési Biztosok Hivatalában nyitottuk meg legutóbbi tárlatunkat. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa után Iványi Gábor, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora, majd Vecsei Miklós a Hajléktalanokért Közalapítvány Kuratóriumának elnöke, végül e cikk írója, Horváth Csilla, a „Vagyunk” Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesületének soros elnöke mondott köszöntőt. (Bár lehet, hogy az én szövegemben nem volt köszönet, hiszen egyfolytában csak a politikusokat szapultam). Ennek ellenére még mindig élek, elvégre itt demokrácia és szólásszabadság van. Szabad emberek szabad országban szabadon alkothatnak és lakhatnak a szabadban. Amíg ki nem tiltják őket. Persze az V. és a XIII. kerület polgármesterei hiába kaptak meghívót, nem jöttek el megnézni, mire képesek azok az emberek, akiket ők a helyi rendeleteikkel megpróbálnak még az utcáról is kiűzni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekünk sem hiányoztak, látványnak elég volt belőlük az egyszeri alkalom.
A falakon egészen más képek szerepeltek. Kiemelkedő grafikusunk, Veszelei József gót és barokk épületrajzai osztatlan sikert arattak, csakúgy, mint Kovács Béla és Juhász Ibolya különös hangulatú, messzire szárnyaló fantáziáról tanúskodó művei. Dvorcsák Gábor horrorisztikus grafikái kicsit megosztották a közönséget. Főként a hölgyek borzadtak, bár a ledorongoló kritika ellenére majdnem mindegyikük hosszasan bámulta a képeket. Vagyis én úgy érzem, még az is tetszett és hatott, ami nem nagyon tetszett. Magyar Tibor sötét tónusú festményei mosolyra ingerelték a látogatókat. Hiába használ főként barna árnyalatú sötét színeket, mégis átüt a képein az alkotó jó kedélye, életkedve és az alkotás öröme. Hajdú Zoli vízfestményeit elsősorban az élénk sárga, narancs- és tűzpiros színei miatt rajongták körül. Volt, aki meglepőnek tartotta, hogy hajléktalan festő ilyen életvidám, erőteljes színeket használ. Koczka sajnos csak egy képével tudott szerepelni a kiállításon, de azt mindenki nagy tetszéssel fogadta. Szele Orsi két keresztszemmel hímzett lova és az én kis gobelinem már kevesebb figyelmet kapott. Csorbáné Kovács Ágnes bábjai viszont minden látogatóból zajos lelkesedést váltottak ki. Remélem, nem ez volt a pályánk csúcsa, mert rengeteg energiánk maradt még a felfelé törekvésre.
Likes
Nincs hozzászólás
