Bűnbánatot belőlem mi fakasszon
a fejemre olvashatsz te is bármit
hogy mindegy volt nekem: férfi vagy asszony
hogy szívem elhervad vagy kivirágzik
Törik ellenállásom mint régi csont
azért sem nyalom meg Isten talpait
bár mind közelebb a mondat végi pont
de gyászhírem mosolyogni megtanít
Hajam, fogam hullik, sliccem kinyitva
kezeim a gépet ritkábban verik
és ami születik, az is csak líra
Benne a szerelem, és más hulladék
hogy csak eljutok a végső gödörig
és amíg elásom magam, hull a dér
