Utcák és játszóterek
Ahol egy életében megfáradt vándor mereng
Mert valami a régmúltból dereng
A sok gyermek vidám játéka
Gondolatokat teremt
Miként járta, mászta végig
Az élet ranglétráját
Melynek csúszdáján egyre mélyebbre lement élete
A társadalom peremére
Az utca porába vezet
Poremberként egy padon így mereng
Fejében fellázadó gondolatok
Vállára raknak embertelen nagy terheket
Megroggyant testét
Szürkületi fénynél
Tovarohanó autók villózó fénye járja be egészen
Jövőképe nincsen, mert reménye elveszett
Álmát tücskök zenéje felveri
Ha harmatos fűre lefekszik
Csillagoség-takaróját
Az első hajnali napsugár elveszi.
2013 szeptember, különdíj
