Aranka tizenötödikén megkapta a nyugdíjat, vagyis pontosan százötezer forintot. Sanyi, a fia nagy lókötő volt, most éppen munkanélküli. Amikor a postás átadta a pénzt, Sanyi csendben úgy tett, mintha a WC-n végezné a dolgát. Ari most a pénz miatt kicsit fellélegzett. Vannak fűtésszámlák, gázszámlák, amit végre ki tud fizetni.
A postás távozása után a konyhában a nyugdíjas asszony számolgatta a pénzt. Mert valamiből enni is kellett. Sanyi meglehetősen furcsán viselkedett. Ari észre is vette rajta. Mikor Ari eltette a bukszáját a konyhaszekrény felső részébe, Sanyi csendben kileste. Ezután Ari lefeküdt egy tíz percre. Sanyi meg kinyitotta a konyhaszekrény ajtaját s kivett belőle tízezer forintot. Kellett neki egy kis pezsgőre, meg arra, amiről már rég álmodott – egy pár fekete cipőre.
Másnap anyja bevásárolt. S feltűnt neki valami.
– Talán elvesztettem a pénzem?
Addig míg Ari bevásárolt, Sanyi vett az italboltban egy üveg pezsgőt. Hazavitte. majd inni kezdte.
– Végre lesz cipőm!
Huszonöt éves volt, s a pezsgőt fél óra alatt megitta. Ahogy anyja hazatért, gondolkodóba esett. Nem értette, hová tűnt tízezer forint. Sanyi a részegséget gyorsan kiheverte, Ari nem látta meg rajta. A fiáról meg nem gondolta volna, hogy tőle lop.
– Dehát hova tűnt a pénzem?
Sanyi hallgatott, mint a sír. A cipőről álmodott. Másnap Sanyi menni akart a cipőboltba. Aranka éppen rejtvényt fejtett.
– Hát te hová mész?
– Csak sétálni.
Anyja ráhagyta, mikor Sanyi egy véletlen kézmozdulattal kirántja az összes pénzt, az ötezrest, a kétezrest, és az ezrest.
– Ez mit jelentsen? – háborodott fel az asszony
– Hát.. én.. csak..
– Tehát te loptad el?
Sanyi beismerően bólogatott.
– Soha életedben nem loptál!
– Nem! – fakadt majdnem sírásba a szava – csak kellett volna a cipő!
– Á! Értem! Tehát most a cipőboltba mégy?
Sanyi felszedte a pénzt, s odanyújtotta Arinak, de az elgondolkodott. Tudta hogy Sanyinak vagy egy négyéves kopott cipője van, s valójában megértette a fiát. Némán gondolkodott. Aztán így szólalt:
– Menj, vedd meg azt a cipőt!
Sanyi azt hitte, rosszul hall.
– Ezt komolyan mondod?
– Kétszer kell mondani?
Sanyi átkarolta édesanyját.
– Jól van, na, vedd meg azt a cipőt!
– De nyolcezer forintnál ne kerüljön többe!
– Persze!
– De várjunk csak! És a maradék kétezer forint?
A legény kényszeredetten vigyorgott.
– Pezsgőt vettem belőle!
– Na, te részeges csibész! Ezt nem úszod meg! – mondta Aranka, de viccesen.
Majd hamarosan a környéken feltűnt – többek között a szomszédnak is – Sanyi új cipője. Jól nézett ki benne, még így szegényen is, a kopott farmerjával és szürke dzsekijével.
– Csak nem megnyerted az ötös lottót? – kérdezte Zoli, a szomszéd
– Nem, az nagy álom lenne! – mondta a legény ridegen.
Miközben fogalma sem volt, honnan van ez az új cipő…
Likes
Nincs hozzászólás