X.
Nyálcsordult ébredés, jó ismét elfutott,
Álmom adta őket; – csak ellopott percek,
Az éj ajándéka, apró örömzugok,
Már azt hittem enyém, széllel elszeleltek.
Elalszom lombokon, szélárnyas dombokon,
Aluljáró öblén, vagy az utcán hunyok,
Mikor a Nap simít bánatom elhagyom,
Verőfényes napon majd csak elpusztulok.
Nincs egy nyitott ajtó, nincs egy nyitott ablak,
Imám is elapadt, mért fordulnál felém?
Zúg az ár, fúj a szél, zárva van a paplak.
Ha hozzád kopogok, ott talán még várnak,
Természet köldökén pad ringat park ölén,
Zárva a templom is; – bezárták a házad.
