Mikor úgy hittem, fogják a kezemet,
Üstökös voltam az éjfekete égen,
De az álnok világ, arcomba nevetett,
Az összes vagyonom már a szegénységem.
Hideg fuvallatú huzatos reményem
Azóta fogva tart, jégbe zárta magom,
Hintáztat ölében fagyos földi léten,
Sűrű már a vérem, dér ül a hajamon.
Jó szándék elkerül, szürke lett a világ,
Mindent, mi jót hozna, tőlem messze kerget,
Széttört életemen elvérzett a család.
Mikor remény keze néha megsimogat,
Rám hull felhőjéből az ábrándos permet,
Úgy ölel a szél, mint zöldellő lombokat.
