A rongyos kabátom a takaró sátor; –
Fillérek csörgése hajította kelmém.
Praktikus rongyom egy praktikus világból; –
Géprongyok halmáról csusszant halkan elém.
Fillérek csörgése hajította kelmém.
Praktikus rongyom egy praktikus világból; –
Géprongyok halmáról csusszant halkan elém.
Ragaszkodón nézett, könyörgött rajt a folt; –
Öleljük meg egymást mi, két rongyos öreg.
Gombja a napfényben fényes volt mint a Hold; –
Baráttá fogadott ez a szakadt szövet.
A két rongy eldobott: – egyfelé visz utunk,
Hátán cipel minket egy ábrándos táltos,
Sóvárgó álmon a múltunk felé futunk.
Bekerít az új ősz, hull ránk a rőt avar,
Kabátom gallérja-varrása hiányos,
Ha megcsordul az ég, ő mégis betakar.
