A kánikulai éjszakában
izzik, nem mozdul s magába
ölel a levegő, tüdőm
lángol, kisérteties zajok
vesznek körbe, eresztékeiben
recseg, ropog, szakadozik,
húzódik, tágul a világ –
ahogy a reklám a hadvezér
babérlevelét a levesben,
úgy főzi szét Laura édes
arcát a kő, a sziklaivű messze…
mint hópihének a vulkán
tüzes gyomrában jeget
találni annyi esélyed
van e világban a szerelemre
(Hát hogy találtam rád én, édes,
s hogyan lelhettél te rám, Cicám?!)
