Befordultál a fal felé,
Hibátlanul,
Hiába
A még finom 2-3 óra,
Míg álomba részegedsz.
Kitakarózol,
Csupán a vesegyulladás kedvéért
Állítod derekadra a ventillátort,
Meg a novella- téma hiányában
Tengődsz
A hajléktalanság előszobájában.
Tudod jól, amíg ezt leírod
Sok százan, ezren, – nem mered folytatni
A számozást- élik át.
De így befordulni,
Tiszta, színtiszta hülyeség,
Tíz sincs, mármint este,
Tök jó volt egy ideig gondolni
A régi, marha nagy beszélgetésekre vadidegen, vad
Lányokkal,
Na, ma meg ez a kurva kilátástalanság,
Mikor akarod, nem akarod- trágárkodsz,
És beletörlöd a taknyod a faliszőnyegbe
A fal felé befordulva, ahogy már mondtam.
Utálod a rohadék mesejátékokat,
Ilyeneket anyád kiköpött volna egy A/4-esre,
Csak halálos betegen mással volt elfoglalva.
A gyógyszerek hatástalansága tett hitetlenné,
Meg a szarul összeszegelt ágy, amiből kifolyólag
Úgy tántorogsz ki reggel a klozetra,
Mintha full részeg lennél,
És ha igen? És ha igen???
Befordulva a fal felé.
Kifordulva önmagadból,
Nem látsz és nem hallasz semmit
A nihilizmusba fulladt külvilágból.
Szívod a cigid, majd a combodba oltod,
Ezek olyan megszokott hajnali semmiségek.
Ami nincs kiégve, nem soká kilesz,
Mindent, ami felülbírál
Megcáfolhatsz vagy elítélhetsz.
Szabad országban élünk. Rabságban élsz.
