Boldog telünk volt. Ne légyen kíváncsi
senki soha az efféle idétlen topogásra,
a hungarikumos gőz ahogy glóriázott
önarcképünk fölött és kóvályogtunk
a zúgpálinkafőzde mellékudvarán,
mintha lennénk régtől szárnyaszegettek.
Zsolozsmázva sápatag árnyékunk fölött,
erősen hittük is a csendes megváltást,
hogy majd a svéd, a norvég és a dán!
Amundsen kisbojtár szánkázik felénk,
pulierdővel pásztorozó bocinyáj,
de sarki fény, édes, delejes álom minket is
megtalál a száműzött, vaksi világban.
Gondoltuk, halálunkig emlékezünk erre,
hiszen minden felejthetőt jegyeztünk,
pecsétes koponyánkban sok dögcédula
temetkezik, lesz majd bakarendbe vágva.
És ingatag, bozgor évad jött, de valami
a megfigyelő pont fölött valóban áthaladt.
2015 Augusztus
3. díj
