… Nem tudom már hogy is volt,
gyengén világított a hold,
elbújt felhők taréjában.
Testemben a csillagok
cikázva várták a holnapot,
mert te itt voltál velem.
Nem tudom már hogy is volt,
fejem szelíden hajolt
vállad gödrébe, hajlatába,
kócos hajam a szemembe hullt,
a világ zaja elcsitult,
mert még itt voltál velem.
Nem tudom már hogy is volt,
szívem hangosan dobolt,
mikor a bizonyosság rám borult:
szép szavad hiába vártam,
szemedben a fény kihunyt.
De még itt voltál velem.
Nem tudom már hogy is volt,
a hajnal hidegen borult
reggelünkre, a vágy kiszáradt,
karod üresen simult oldaladra
biztató mosolyomra várva,
de én már nem voltam sehol.
