összetapadt szempillantások
az összes a tegnap
ahogy a légylábbá merevedett szempillák
nehéz mind
cipelni egy bedauerolt valóságban
és a jóindulat
főleg ha fásultság takarja körbe
nehéz ragadós
enyvszerű
(na annak a szagára emlékszem
ott kotyvasztotta apám a konyhában)
én is ilyennek látszom
az igazság mintha ellenem beszélne
pedig itt most kevés a rím
semmit sem vetítettem a versbe
csak ami vanília és sörszagú
linóleumot lábnyomokkal
hóvihart ami sosem lesz már
(mondjuk azért nem kár)
na tessék megint egy rím
a beálló helyzetbe ékül
ez ilyen nincs mit tenni
ahogy a ráncok ellen sem
fájdalom nélkül
