Egyre érzem, él a szörnyeteg,
belőlem követeli jussát,
ha jóllakatom, egyre éhesebb,
kenyerem nyomorúság.
Pusztítanám, de kard nem éri,
dühömet látva felröhög,
kitárulnak, várva égni
tűzterek, pokolkörök.
Hangja selymes rét füve,
nevetve korsó tejet vitt,
pirkadatkor láttam a porban
patája szörnyű rajzait.
Fejemre marék hamut szórok
megszaggatom szőrcsuhám.
Felhők fekete vásznait
teregeti a délután.
