Magam írom e sorokat,
magamnak másolom.
magamról ugyan nem sokat,
hiszen nincs pártfogóm.
Magam kapcsolta lapokon
magam mondok igét,
magamnak terjesztem, szétosztom,
cserébe mutatnak fügét.
Fizetségem gúnyos mosoly,
vagy kéz, begörbített:
Ingyen ma miért dolgozol,
te értetlen beteg?!
S én újabb sorokba kezdek, én:
„Ember”, te földi lény,
ki majd átlép ős-kínjain
hazámnak szögletén…..”
Ezért írok, élek-halok
szabadon, mint a fény.
