betegek vagyunk mi mind
a vadvirág könnyekkel korbácsolt
mezők gyermekei
szívdobbanásainktól is elforognak
itthagynak
ittfelejtenek vastüdejű nyomorunkban
hogy újra és újra
felhöröghessük fájdalmainkat
itt
hol vigaszt csak asszonyaink adhatnak
a combjaik közé rejtett éjszakákkal
ők
akik tulipánszájú-tavaszokkal
sóhajtozzák tele
a mámor lángoló szivárványait
ide születtünk hát
sárráncos telepnyi hazánkba
kitépett anyanyelvvel porladni
őseink szétszórt csontjai fölött
örök-meztelenségünkben
a lét hártyapillérjein remegve
mint nem kívánt csecsemők
kiknek homlokára uszítják
a jégfáklyás téli éjszakát
Likes
Nincs hozzászólás