Kapaszkodik a múlt
Több régi emlék lángra gyúlt
Ám a jövő pórázon rángat
Nem tudod, hogy mit hoz a másnap
Válladat tonnányi teher nyomja
Cipeled magaddal a közelgő alkonyba
Letenni nem tudod, már örökre szól
A fájdalom veled együtt araszol
Egykoron hitted, hogy a sors majd átölel
De galádul becsapott, és már nem felel
Bizony árva lettél, hű társad a magány
Zsákutcában toporogsz, ahol nincs is más irány
És az út végén, ha könnycsepp hull a földre
A kezed már ne szoruljon ökölbe
Ne szóljon szád sok velőtrázó átkot
Hiszen láthatod te még e csodás világot