(Babinszky István emlékére)
Több voltál,
Mint barát,
Több voltál,
Mint testvér:
Apám helyett apám,
Testvér helyett Testvér.
Sokszor szidtál,
Átkozódtál,
De tettlegesen
Soha nem bántottál.
Együtt ittunk,
Együtt sírtunk
Vagy nevettünk,
Álmokat kergettünk,
Vagy előlük menekültünk.
Együtt várt utunk
Áldomásra,
Együtt jártunk
Állomásra,
Együtt mentünk
Lépcsőházba,
Vagy dőlni kész
Csúf romházba.
Suttyó kölyök
Voltam, mikor
Találkoztunk,
És évekig Harcoltuk
Az Élet-harcunk.
És bármennyire is
Csúnya volt beszéded,
Mindig helyén volt a szíved!
Oltalmaztál, tanítottál,
Hogyan kell túlélni
A mindennapokat,
Az elnyűtt padokat,
Zöldellő kerteket,
Az elmúló életet!
Versem be is fejezem máris,
De a végére még jöjjön egy frázis:
Nincs már miért dohogni,
Megszűnt szíved dobogni!
