messze elkerülnek a találkozások
– igazából nem jár hozzám senki
csak az örvendetes hírek és a ráncok
amit régomódi nyelven tudok lejegyezni
ahol képtelen a hódolat és bocsánat
ahol végleg eltemetnek a nevetések
– kósza gondolatból festek csodákat
bús asszonyi szavakból vereséget
de maradt a kísérletben szikra
– ahol a szavakat őrzőm igazán
és beavatlak a vágyak titkaiba
új tavasszal a virágzás piacán
átfestett friss virágsejt vagyok
démonok közt bolyongó égbolt
– vakít a nap a forró huzalok
fogsorán ki csak elpazarolt vérfolt
elrejtőzöm a találkozások mentén
– és elrejtem az érkező arcodat
sűrűsödik galléros szerencsém
piramis nyakában kéklő hajfonat
virágok élnek a tavasz kezében
– bujdokol a szépség a pompa
könnyek hullnak az illat jegyében
mely tét nélkül szerelmez a vadonba
