A bükkös most egy katedrális!
Hamvasszürke, vaskos oszlopok,
magasba nyújtózó, karcsú ágak
és égre nyíló ablakok.
A hűs hajnalban némán állok.
Fülemben muzsikál a csend.
Ám váratlan örömtől felkiáltok:
– Ott fenn, fenn valami zeng!
Hirtelen pendülő varázsütésre
elszakad ágától a sok levél,
szédülten kering fenn a légben,
míg végül mindegyik földet ér.
Tétova lábad ösvényt keres,
a csúszós avaron, jaj, el ne ess!
