Mostanában hű társam a csend
Tekintetem a távolba mereng
A homályban alakok járnak
Nem is tudom, hogy mit csinálnak
Barátok, ismerősök, vagy senkik
Kérdeznének is talán, de sejtik
Hogy nálam az ajak bizony zárva
S állj van vésve a hangszálra
De a gondolat szilaj és szabad
Mindenkor a cél felé halad
Kincset gyűjt, és őrzi makacsul
Akkor is, ha lassan bealkonyul
Magamnak mondom hát: hang nélkül
Nem utoljára és nem legvégül
Ha akarok szólni, bármikor tudok
Csak a számról kell levenni a lakatot
