igaz valóban mindenkié
fent óriási telihold ragyog
világítótorony fényszórója
félszemű rém aki rám néz
mindenhol ott van és követ
nem felejt el semmit sem
ott él minden pillanatban
elmúlik a perc a nap az év
de emlékszik a szerelemre
ami egyszer ott volt rég
te már tovább sétáltál
kidobtál minden érzést
vágyat mámort álmokat
benne maradtak könnyeid
dermedt fénye csendben
őrzi a nap távoli sugarait
ahol örökké tart minden
a láng a fény a szeretet
