Sorompók merednek elborult égnek
Játékos villámok rebbennek szét
Illatod mákony, vagy néha beléndek
Ládánkban űr van és némi szemét
Faragott ceruzát lóbál a jelen
Visszhangos műhelye sovány vagyon
Arcokat rajzolgat, gyümölcsöt terem
Torz képet satíroz papírlapon
Jegenyék merednek áradó vízre
Félember horgászik, hullámot lát
Halászlé rotyoghat, csípős az íze
Estére elkél az esőkabát
Túloldalt váratlan kacagás támad
Szerelmes párokat csábít egy kéj
Csukd be a szemed és nyisd ki a szádat
Hallgatlak, hallgatlak, kérlek, beszélj
Kémények merednek erőmű szélén
Lapuló füstöket tükröz a tó
Sámliján pihenve álmosan két vén
Harisnyát stoppol az Örökvaló
Villamos kocsikon döcögő napok
Kicsorbult tányéron édes falat
Látod-e glóriám, örökké ragyog
Lázadó börtönben mindent szabad
Mennyből az angyalka eljött a földre
Légies küldetés, ördögi kör
Közmunkás szerszámát kapta örökbe
Mélabús mosollyal utcát söpör
