négykezest játszom
egy lábon állva
fél kézzel
és zongora vagy
bármely más hangszer
nélkül csak
sóhajokkal könnyel
és szívvel – míg
fekete vértenger
vesz körül…
de talán már úgyis hiába
a játék a zene a szó mert
végül minden
minden
csak elmerül –
szétszakadva
tűnik el innen