Nézz csak ide, ez is én vagyok.
A könny, a vér, a nyílt seb, ami sajog,
a csípős szósz az ételeden,
a hangos, a cafka, a szemtelen,
tintafolt a hófehér abroszon,
én vagyok
aki felbukkan majd tovaoson,
aki beléd lát,
aki mond is, nem csak beszél,
a laza erkölcs,
az összetépett házasságlevél,
a forrás, ami kiapadt,
narancsbőr a harisnya alatt,
a mell, a segg, a szitok a szájból,
a nő, aki most homlokot ráncol
és aki azt mondja,
nem csak vattacukor az élet,
így vak maradsz – háttal a sötétnek…
most én leszek a holnapod könnye,
szóval ide nézz,
vagy fordulj el örökre.
