amúgy mindenki fél,
a haláltól is sokan,
mégis addig húzzák az időt
megmondani „szeretlek”,
míg késő és a ház összedől
mit évekig tapasztottak
sár és szalma helyett
az érzelmek adták az erőt
a kommunikáció megrekedt
milyen közhely fintorog a szakma,
tán ők nem táplálnak ilyen érzést,
vagy szégyen kimondani,
mert ez életkérdés vagy vérciki
ki tudja mindenki másról regél
ködös a talaj feletti csend
az impulzusok vacognak
romlott napok rothadnak tovább
a negatív energiák elhatalmasodnak
