for Cara Delevingne
Újra megtanultunk sorba állni,
istenként imádni, akit választunk,
érezni a mocskot, szépre hányni.
Jogtalansághoz jogot támasztunk:
az igazság – nem érdekel senkit,
szenvedünk, de nem értünk el semmit,
igás lóként hiába fáradtunk.
Fejlődésnek Horthy korát hittük,
ezüst pengőért lerobbant munkást,
kommunistát, ha kukában turkált,
mára élünk, holnapra legyintünk.
Mesterkélt jókedv – életünk fanyar,
heccből utálunk arabot, ukránt:
itt nem él ember. Mindenki magyar.
