A magány egy hamis állítás
Csupán szimpla önámítás
Hiszen körülötted vannak sokan
Színük, szaguk mindig rád rohan
Kitérő nincsen, mennek veled
Előlük elbújni nem lehet
Ha becsuknád az ajtót, mert elég
Egy biztosan odatenné a kezét
Az otthon csendje se valós
Nagyon sokszor a tárgyakhoz szólsz
Mindegyik kedves emlék neked
Némán érintik meg a lelkedet
Ezért nem vagy egyedül soha
Hiába súgja ezt életed alkonya
A múlt és a jelen örökké beszél
Fülelj csak bátran, és te is mesélj
