Rilke: A csend című versére
látod kedves arcom kipirult
ujjam érinti – hallod zaját
és pillám ha rebben érted kiált
látod mosolyom utánad ered
vajon engedi e a boldogtalanság
hallod a csendben a zajt
nem sérti ma a néma magányt…
fordulok feléd – néma a csend
illatod itt van velem
sóhajomtól messzi csillagok ébrednek
már hallják pilláim neszét
szárnysuhogás mi most halk zene
arcod – hangod – odaveszett
rád gondolok – hallod a suttogásom…
félek: nem látlak téged.
