Ködbe fagyott nyár
röpte nagyot száll
tengertől tengerig
siklik a jégen
alkonytalan égen
míg benne a tél megtelik
álmodik akkor
őszről tavaszról
de álmát fékezik
Nyárba fagyott köd
fölötte röpköd
s lecsap reá megint
a télben az alkony
virágzó parton
elmossa a színt
álmodik akkor
bennük az aggkor
őszről tavaszról
