Megírlak majd, ha meg tudom
fogalmazni a hűs szelet,
napban felizzó hajnalon,
ahogy a csendes levelek
közül kacéran rám nevet,
megírlak majd, a fény mögött,
ha láthatom mélységeit,
szivárványívbe öltözött
játéka többé nem vakít,
feladja izzó titkait,
megírlak majd, ha nyári éj
vásznán kacsintó csillagok
közé többé nem hív a mély,
fényükből már nem olvasok
puhán simító holnapot,
megírlak majd, ha csepp eső
útját járva az üvegen
fut, kerül, s a vonzerő
fogalmába zárt értelem,
nem lesz, csak száradó jelen,
megírlak majd, ha szirmokon
színt látok és matériát
megrezdülni, ha átfogom,
és két kezem nem éri át,
amit ölelni megtalált,
megírlak majd, a részletek
száraz sorába bújtatom
felismerni vélt lényedet
száz telikarcolt oldalon.
S már nem lesz miért elmondanom.
