Csillagtalan éj, a hold is ásít
Néhány pici felhő még bújócskázik
Aztán a sötétség parancsot tapsol
El kell köszönni megint egy naptól
Az álom lesz az úr a test fölött
Kincset szór szét, az örömöt
Szeretetet is küld a harag helyett
És simogatja a fáradt kezet
De csak hajnalig altatja a lelket
Utána már a nap nyugodtan kelhet
Mert az éjszaka hitet és reményt adott
Hogy ragyogva teljenek a holnapok
