Buszos kirándulás a bazaltcombú Meteoráknál,
parkoló és pihenőhely, épp isznak a buszok,
a wc-nél hosszú-hosszú sorokban állnak a nők,
sziklák között ücsörögve nézik őket a hibiszkuszok.
A férfisor az gyorsan elfogy,
végeztek, majd cigarettára gyújtanak,
a nők táncikálnak, szorongnak, sziszegnek,
s küzdenek, hogy a hőségben el ne ájuljanak.
Ötvenen-hatvanan is vannak,
de nem tolakodik senki.
A Balkánról többen, egy magyar csoport,
néhány német, olasz és egy csokibarna jenki.
Gázolaj hullámzik a légben,
többemelettel feljebb van a szakralitás,
kínzó csigalassúságú az idő,
itt bosszulja meg magát az ivás.
Egy tornacipős nő lép ki a sorból
és elszántan a férfi wc-re ront,
Tartsd az ajtót! – mondja egy másiknak,
míg egy halvány ellenvetésre vállat is vont.
És oszlik a sor ketté, a düh elszánt lesz,
már mindkét wc-hez állnak a nők,
fogják az ajtót, őrzik a zsákmányt,
tekintetek járnak, mint az ablaktörlők.
Nehogy férfi merészeljen jönni,
a terület lezárt, amazon ellenőrzés alatt,
az itt már eldőlt, hogy a férfitársadalom
súlyos vereséget szenvedve alulmaradt.
Megtörtént a hatalomátvétel a híres kolostorok lábánál,
a szükség forradalma ilyen, ha kell nagyon.
A saját szememmel láthattam a forradalmukat,
sok éve volt már, de muszáj volt most elmondanom.
