didergő szmog fátyol rám borította a várost
mikor bezakatoltam valahol kelenföldnél
és még pislákolt bennem egy kis paranoia
vajon miért mosolygott reám olyan kedvesen
a kalauz
és korgó gyomorral és reménykedve hogy majd a
fornettisnél aki közölte zárva pedig még
álmosan rám mosolygott két szikkadt sós pogácsa
így nem találhattunk egymásra az éjszakában
a fenébe
sárgamellényes bácsika kukát tologatott
amit nem értek, hisz mindenhol ott maradt a kosz
a metró fülembe visította megérkeztem
és képzeld a százharmincas buszt is pont elértem
de rájöttem
hogy kár sietnem hisz tulajdonképpen nem vár a
senki és semmi sem budapest már elhagy at ott
