Nincs konkrét hitem, bár katolikusnak neveltek és sokáig adott is komfortot nekem. Az a fajta katolicizmus, amit a családom egy része képviselt (a másik része más vallást …hát nem gyakorolt, de vallott) az abszolút illeszkedett ahhoz a szemlélethez, amibe belenőttem és amit a mai napig büszkén vállalok. Jelesül a másság elfogadása, a szegényebb sorsúak segítése, valamiféle szolgálat is akár, sőt, nagy túlélő trükköm: a másikban fellelni valami szerethetőt. Ez utóbbi állított már kihívások elé, és igen, mára már ki tudom mondani, hogy vannak emberek a múltamból, akiket nem tartok jónak, sőt, semmi szerethetőt nem látok bennük, de mindig jót kívánok nekik gondolatban, mert azt hiszem, a boldog ember nem bánt másokat. Van bennem valamiféle hit-mix, otthonosan mozgok katolikus templomban és a zsinagógában sem jövök túlzottan zavarba, de nem gyakorlok semmit és amúgy szívem szerint buddhista lennék. Szóval meg tudom ragadni mindben az előre vivőt, mikor mit, halálnál túlvilág, életnél itt és most, amúgy meg, ha nem jön össze, majd a következőben. Az, amit ma katolikusságként akarnak lenyomni a torkunkon Magyarországon, az minden, csak nem az. Hermes táskás, helikopteres, kirekesztő farizeusok, akik épp most ezzel kívánnak maguknak 300 ezüstöt megszerezni. Nekem az igazi hit például az, amikor hajléktalan emberek hisznek valakiben odafent, nem átadva a felelősséget, hanem megragadva a jót. Én ebben az esetben nem hálát adnék az Örökkévalónak, hanem átkoznám, ebben egészen biztos vagyok. Sőt, tovább megyek. Van az ismeretségi körömben olyan hajléktalan ember, aki felekezeti címke nélkül él úgy, mint a legszebb tanítás a Bibliából. Nem kell ahhoz elköteleződni sehova, hogy ne legyünk gyökerek, de sokszor sorvezetőnek nem rossz, pláne, ha tényleg azt éljük, amiről valóban szól(na) és nem azt, amiből nagyobb hasznot remélhetünk. Egy biztos, Jézusnál nagyobb libernyákot keveset ismerek.
A cím nem véletlen. E sorok írásakor Ferenc pápát már eltemették és nem tudni, ki lesz a következő pápa. Instagram megosztása alapján Donald Trump pályázik a címre, vagyis minden tiszteletet nélkülözve megosztott magáról egy AI képet, ahol a pápa ruhájában trónol. Sok mindent elmond a világ jelenlegi állapotáról. Nem tudok erre jó megoldást kitalálni fejben, ha viccelt, ha nem, ez mindenképpen ultra gáz. Egy biztos, semmi sem lesz már a régi. Nyilván nem csak a pápa halála miatt, de szinte törvényszerű volt, hogy ebben a korszakban megy el, amikor úgy fest, az őrület átveszi a hatalmat. De van egy jó hírem: dönthetünk! Dönthetünk úgy, hogy nem adunk ennek teret. A pápaválasztásba nincs beleszólásunk, de sok más dologra igenis tudunk hatni. A pápát illetően abban bízom, hogy olyan jön, aki folytatja a Ferenci utat, aki kiállt a melegekért, a hajléktalanokért, a másokért. Aki a szó szoros értelmében volt katolikus. És aki a legboldogtalanabb lett volna, ha megtudja, hogy a magyarországi látogatása alatt az útvonala mentén Fedél Nélkült áruló hajléktalan embereket tudomásom szerint elvitte a rendőrség, ne lássa már a pápa, hogy nálunk ilyen is van. Önök, akik ezeket a sorokat olvassák, megvették a lapot. Látják, hogy vannak ugyanolyan értékes, csak épp jelenleg rosszabb helyzetben levő emberek. Nincs veszve a világ tehát. De az biztos, hogy katolikusként, zsidóként, ateistaként, iszlám hívőként, buddhistaként, tök mindegy miként, csak egy út van: elfogadni, hogy a másik lehet, hogy másként boldog. Nem túl bibliai a következő mondatom, de nem tudom már másként mondani: ne basztassuk egymást, arra már ott van egy egész rendszer. Megtanítottak minket gyűlölni, most itt az idő visszavágni, és kiállni egymásért és magunkért. Tanuljunk meg szeretni. Meleget, drogost, boldogot, boldogtalant. Nem álszentként, dühösnek lenni, egy pillanatig utálni tökre ér, akár engem is ezért a cikkért, ha valamit ártott önöknek. De általánosítva, csak azért, mert ilyen, meg olyan, mert odafönt azt mondták, hogy utálni kell, azt ne, kérem. Meseország mindenkié. És Magyarország is.
Szeretettel:
Nuszer Mirjam
