kiborult a fehér festék
az aluljáróban
az emberek beleléptek
fehér lábnyomokkal siettek tovább
megálltam
néztem a foltokat
a házasságunkra gondoltam
hófehér széthordott festéklábnyomok az emlékeim
ez maradt a szerelemből
a vakond szürke életünk padlóján
hófehérek megszürkülnek elkopnak
végül teljesen eltűnnek
mint a lábnyomok
a koszos aluljáró színpadáról
