Fürdik a fény nád-tocsogókban
jó szagú álmot ringat a rét
illan a szellő langy mosolyával
fésüli át a fák tetejét.
Vágya ha pattan zöld szemü rügynek
cinke dalától hangos a táj,
zeng a magasban szárnyal a széllel
hirdeti: most már nyitni muszáj!
Hajlik a fűzfa szőke hajában
árad a fénnyel víg kacagás,
átfut a tájon messzire lüktet
újra a ritmus: szívdobogás
