Ha tudnám, feloldanám az
ellentmondásokat. Koldusok jönnek
szembe, bajuszukra tejszínt fest
a köd, kapcájukra lakkcsizmát húznak
büszke hajnalok. Misztikum görög
az aluljárók lépcsőin.
Leértékelt mosolyt, szánalmat
hoznak hátizsákjukban a járókelők,
kiköpnék a keserűséget. Hogy
hajszálon múlik minden. Cserélhetőek
az élethelyzetek. Eső áztatja a
hajléktalanok homlokán a bélyeget,
bedől a fagyos kora-ősz.
Kartonpapírokat lop az erős szél,
felrántja a kukák tetejét. Mint
menekülő varjak, rongyos cilinderek
szállnak a telhetetlen ég felé.