797. szám Vers

Csikágó szonettciklus XLII.

Szerző:

Bársonytalpakon iszkolva olvad

homályba a lámpafény s az ablakok 

lyukas pillantással bóbiskolnak 

 

félig hunyt rolóik mögött. Cirmos 

ront a falnak, körmöl a vakolaton 

s a palánk magasából szónoklatot 

intéz, míg alatta kutya vinnyog. 

 

Sötét hallgatás moccan a házban; 

fény lobban a szoba lámpásaiból: 

árny húz ruhát hosszan árny karjairól 

s csókot váltanak lassú izzásban. 

 

A szórt, sápadt fény a macskakövön 

halvány ikont rajzol alakjairól; 

múlásról s magányról, ami közös…

Kapcsolódó írások