Álmok állnak sorba.
Magam szövöm szerelemszálból,
könnysugárból, mosolyfonálból
a szív-bokorra.
Lassan, araszolva,
vigyázva minden léptem
időtlen pillanatát élem
semmibe kapaszkodva.
Veszélyes játék, esztelen.
Világra táruló nyitott ablak.
Már magamban hagylak,
s vagyok lélek-meztelen.
