Baranyi Ferenc Festői kérdések című versére.
Abszintzöld a tavasz, dinnyepiros a pipacs,
csibesárga a csipkefehér kád szélén a szivacs,
Csontváry-kék a busz, szénasárga villamos,
színezett a világ, szinte virágillatos.
Spenótzöld levelek közt tűzpiros a málna,
Trabant-kék ég alatt vakondszürke sztráda.
Római-okker rozé-színhez simul,
Orchidealila ma padlizsánként lilul.
Jön a lány: zsemleszínű archoz alabástrom este,
vattacukor-szín álmát magazinból leste,
haja nikotinsárga vagy mazsolabarna,
ciklámenszínre festve mind az összes karma.
Jön a fiú: bakelit-fekete felsőhöz indigókék farmer,
vélhetően ma ő lesz a beszélgetőpartner,
lagunakék sztori, méregzöldszín vége,
meg van a valónak a valószínűsége.
De szerelem lesz, színes, így képzelem rájuk,
ezer színben pompázó vágyakozásuk.
Ölelésük selymes nyalóka-piros,
a fiú már horgad: a lány nagyon csinos.
Őszibarack orca márványcsókban puhul,
elfekszik a lány, arany-Pompadour,
és itt köszönjünk el tőlük, hogy színeiket éljék,
ribizli vörös, pezsgőszín és hozzá az éj kék…
