járdaszél tócsában újságpapír,
szétázik minden bizonyosság.
sáros vízben mállik az ég,
gyűrűzve hintál örök aznapi hír.
lesem fentről a nyári estek hűltét:
foszlányokban úszik a valóság.
szárnyamban szögek, mintha
homokba, iszapba verve.
minden magasság szétdarabolva,
a múlt szétoszlik egybekeverve.
a dülöngő összevissza szögek
mint rossz fogak sorra kidőlnek.
mi tartana fent, ha nem e foszló
odalenti látvány, múlása minden időnek:
ahogy véres csíkkal szakad hulltában
a palánkról görbülő kiáltvány.
Likes
Nincs hozzászólás