gong-ot ütött a szabadság
az ég nagy lepedőjén
a borostyán Hold dagadt kerek képe
is felvidult
ráfeszült testemre a béke
a dallam imbolygott még kicsit
mire elhittem
és átöleltem magam
emlékszem gyermekkoromban
a sok nyálas puszira amit
ismeretlen nénik cuppantottak
az arcomra
azonnal letöröltem
így múlik gyorsan a szabadság
közhelyesen röppen az ifjúság
mitől vagyok fáradt
nem tudom
