No.03.
nyár lobog, dinnyemag
tél kopog, almaszag
kéményből füstszalag
apám ül roskatag,
észre sem
Vészesen
nem vagyunk viszonyban
köszönő iszonyban
Lesem őt. Nem vagyok,
nyomokat sem hagyok
benne már
Menne bár!
Mért nem néz? Nem tudom
mért nem szól? Fájdalom,
elhalkul már dalom,
csendesen átadom
s érkezem
Kérdezem
ki legyek? Mit akarsz?
Csupaszon kitakarsz
Ölelj meg, más legyek?
Hatalmas fás hegyek,
puha hó
betakar
Tél kopog, gyöngy a fagy,
szív ropog, gyöngy a fagy
gyöngyafagy
gyöngyafagy
gyöngevagy
