lehetetlen de magasban járnak
börtönbe zárt ambícióim –
tombol az igazságérzet de megállnak
a kijáratnál – ideológiáim
első látásra mindent feladtam
mert kevés volt az ellenanyag
csak testem dühöngött öntudatlan
amíg a kényszer új ingereket farag
és a metaforám szívalakot ölthet
– mint Párizs utcáin a pillanat
tömör illúzióm semmivé lett –
de a tartalom a felszínen maradt
a lét édessége mit is adhat
csontjaimban butaság és ötlet
– cellatársam félve lemásolhat
de a szabadság neki sem ad többet
és szétnyitják vérvörös velődet
mert nincs benned lelkes változat
viszem a szót – a dogmát mögötted
de a végtelen kötés elszakad
az élet falán beteg áramlatok
amit példás szívem festett régen
lehetetlen de mégis nótázgatok
amit ambícióm diktál serényen
