„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom;
ki se hallgat már a dalosra…”
(Ovidiusz – Átváltozások)
VIII.
Bárcsak pimasz, puritán paraszt
lehetnék, mint amilyen te vagy:
vak volnék, nem szólhatnék panaszt
létemért, mikor a sors lehagy…
Kutya vagy! És közönséges!
Mi több – kutyaközönséges!
Tőled a lét folyama befagy!
Csupán rég halott lelked csinos
porhüvelye formás tested,
már most az ördögé lelked:
pokolban élsz, hisz minden tilos…
Idős vagy, egyre csak öregszel,
mossa majd ki zápor tested
sarát, mely egy volt a kövekkel!
