Halovány képek suhannak át az éjeken.
Álom, vagy egykor volt valóság? – kérdezem.
Bőrömhöz simul a paplan alatti sötét,
s míg verejtékbe gyűjtöm fájdalmam könnyét,
átölelnek kedves, cikázó éji árnyak.
Csöndemre láthatatlan angyalok vigyáznak.
Likes
Nincs hozzászólás