újabban cetlikre írom
a mondataim
aztán elhagyom őket
ahogy tavaszi nap szór
halvány szeplőket
(a vállra)
belenyugodtam
végre-valahára
hogy elfogytak belőlem a legek
a végtelent ölelő
hamis történetek
vége mindig karambol
ki vagyok zárva magamból
de nem jön értem mentőjárat
az elkapkodott önsajnálat
akasztófáján se végzem
ideje vonzóbb
katasztrófák után néznem
