égi városokban vérszomjas csend
– az idő szava lázban fosztogat
brutális groteszk – semmi pánik
csak szürke mosoly ami itt maradt
hiába támadsz a jelmezekben
a szürkület fénye visszafolyt
piros lávaszívet faggat a szellem
csak ébredéskor rögzítem a sikolyt
az első mondatban vízióm támad
magamba rejtem mi barátság-tréfa
a számlapon rózsaszín önsajnálat
és zsákutcában isten maradéka
bölcs aggodalmam az élet beszéli
– megajándékoz a bolond ingerem
zavart hangom mérgező sebészi
s a rajongás is csaló intelem
égi városokban földi könyörgés
– fogva tart a halálos tudat
csúcsokra tágul az éber szakadék
és alázuhan a gyilkos súly alatt
új égi városban élsz szeretve
tombol az éjszakám fényes bálja
nyelvem alá a legszebb szót helyezte
a szürkület fénye – örök karneválja
