Elvérzik lassan megsebzett öntudatom,
Tágra zárt pillákkal ébren álmodozom.
Zsigereimben szétárad a fájdalom,
Folyton kínoz a lapító bűntudatom.
A rám pazarolt dicséret csak rágalom,
E világon lelkeimnek nincs oltalom.
Isten törvényét nem tartom, nem olvasom,
Az ördögnek szavait meg nem hallgatom.
Kitöltöm, eltűröm a rám mért büntetést,
Kitöltöm, eltűröm a rám mért szenvedést;
A bánatommal űzöm el a nevetést.
Leírt szavak kiáltanak hangtalanul;
Megrekednek torkomban bátortalanul –
Szárnyalni nem tudok: maradok alul.
Szamócza
terjesztői sorszám: 038
pálya: Döbrentei tér, BAH csomópont
